HTML

Száz Csoda

Szeretem a magyar kultúrát, történelmet, és imádok utazni. És szeretem a Kárpát-medencét. Ebben a "sarokban" úti élményeimet és korábbi emlékeimet osztom meg jó helyekről, nagyszerű emberekről.

Friss topikok

Linkblog

Pécs a kulturális főváros?

2010.04.06. 21:28 Mediacapa

 

A húsvéti hosszú hétvégét a párommal a Dél-Dunántúlon töltöttük. Több írásban is taglalom túra tanulságait. Első körben arról, hogy mennyire méltó Pécs a 2010-es év Európa Kulturális Fővárosa címre. Az utóbbi kilenc évben, mióta van autóm és tudatosan járom az országot, szinte minden magyar nagy és közepes városban jártam. Biztonsággal állíthatom, hogy minden szempontot egybevetve Pécs a legméltóbb ennek a címnek a birtoklására. Adott egy nagyszerű fekvésű város a Mecsek déli lejtőin, egy soknemzetiségű település, ahol németek, szerbek, horvátok, romák élnek a magyarok mellett a mai napig, ahol szembetűnő több kultúra találkozása, gondoljunk csak a török kori emlékekre, az épen megmaradt dzsámira, ahol a belváros maga a történelem a sok száz éves várfallal, a méterről méterre következő műemlékekkel, a mediterrán klímáról ne is beszéljünk. Ezzel így együtt sem Szeged, sem Debrecen, sem Győr, sem a többi város nem rendelkezik. (Budapest más kategória)

Eddig az udvarlás, most a valóság. Rossz látni, hogy Pécs az EKF első három hónapjában ezt fantasztikus potenciált mennyire eltékozolta. Csupán egy érdeklődő turista szemével: a teljes történelmi belváros a bazilika és környékének kivételével egy nagy építkezés. A Széchenyi térről képet sem lehet készíteni, inkább a portól fuldoklik a látogató, a zsinagógát nem lehet megközelíteni, minden oldalról le van zárva az út, a Király utca másik vége sem járható, az egyetem előtti tér ugyancsak le van zárva, a történelmi dzsámiba (nem a főtéri) nem lehet bejutni és akkor még említettük, hogy eddig egyetlen beruházás sem készült el.
Pedig az EKF projekt kommunikációja profi, pedig hihetetlen mennyiségű kávézó, étterem várja a turistákat és a szolgáltatások árait is felverte az EKF-cím. És persze Pécs már 1 órával gyorsabban elérhető Budapestről az M6-os autópályának köszönhetően, amiről csak szuperlatívuszokat tudok írni. Rendkívül igényes kivitelű út. A turisták ennek ellenére jönnek, igaz, vélhetően többet várnak. Húsvétvasárnap este például tömve volt a Király utca főleg német turistákkal.
Pécs a magyar Száz Csoda biztos eleme, ám – kedves politikai és gazdasági döntéshozók – ennél azért többet kellett volna április 5-ig letenni az asztalra.
 
Ez csak a beszámoló egyik része. Jön még a beszámolókban Szekszárd, Mohács, Villány, Harkány és még újra Pécs…   

Szólj hozzá!

Csehbánya, egy német község a Bakony szívében

2010.03.10. 21:20 Mediacapa

Bakonyi gyerek vagyok. A falut, ahol születtem, többször is meglátogatták a híres bakonyi betyárok, Savanyú Jóska és Sobri Jóska. Eötvös Károly a XIX. században még így írt erről a tájról: Amint elhagytuk Városlődön túl a Szamár-hegy csúcsát, jobbról-balró őserdőbe jutottunk. Bükkösbe. Közel 2 méter átmérőjű törzsökök, oszlopszerű faszálak, mint a gyertya. Oly egyenesen felnőve a magasságig. Lent csönd van, mintha Istennek szentegyházában volnánk." A leírás a Farkasgyepű határában található ősbükkösre vonatkozik. Erdőnek 10 km-re Gyepűtől található Csehbánya. 30 éves koromog kötődtem Farkasgyepűhöz, de csak egyszer jártam itt, akkor is csak, hogy megforduljak az autóval. Turistaként felfedezni viszont egészen más. Csehbánya zsákfalu, eredeti német neve Böhmisch Hütten, ami a Csehországból a XVIII. században érkezett német telepesekre utal. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe az Öreg Erdész vendégházat, amelyet baráti társaságunkkal 2009. október 23-25. között kerestünk fel. Talán mindennél többet mond a Vendégkönyvbe tett bejegyzésünk, amelyet most alább idézek:

"Kedves Hajni, kedves Gyula !
 
Jó volt látni, tapasztalni, hogy még létezik az egyre gépiesedő vendéglátásban egy hely, ahol teljes szívből azért vannak, hogy mindenki jól érezze magát. És mi több, mi jól éreztük magunkat! Ebben a mesés sváb faluban, Böhmisch-Hüttenben, ebben a fantasztikus vendégházban NEKTEKköszönhetően. Dézsás, melegvizes fürdés gyertyafénynél , somlói bor társaságában minket teljesen elkábított.
Sokszor, sokan aggódnak a kis magyar falvak megmaradásáért. Ha ilyen emberek működtetnek ilyen vállalkozást, ilyen színvonalon, akkor Csehbányának biztosan van jövője! Es lebe das schwaebische Böhmisch Hütten, es lebe Öreg Erdész Vendégház! (Éljen a sváb Csehbánya, éljen az Öreg Erdész Vendégház!)
Köszönjük szépen ezt a nagyszerű két napot október 23. hosszú hétvégéjén."

Szólj hozzá!

Találkozás egy egri csillaggal

2010.03.07. 11:55 Mediacapa

 

1994 ősze volt. Egy antikváriumban jártam. Megláttam egy könyvet. „Versenyben Tarzannal” – olvastam a címét. Dr. Bárány István, az 1920-as évek legjobb magyar gyorsúszója írta, aki 1928-ban második lett Johnny Weissmüller alias Tarzan mögött az amszterdami olimpián és nem mellesleg először úszott 1 percen belül 100 méteren Európában. Megvettem bagóért. Pár nap alatt a végére értem és lebilincselő olvasmány volt. Szinte benne éreztem magam a húszas évek sportkörforgásában egy vidéki, egri fiatalember szempontjából. 1995 január közepén elhatároztam, hogy leutazok Egerbe. Csóró egyetemistaként busszal mentem és jöttem, ott 3-4 óra maradt. Bementem a városi termálfürdőbe, ahol nagyon jót fürödtem. A végén odamentem egy idős, úszómesternek tűnő úrhoz, hogy ismerte-e Bárány Istvánt. „Ó, persze. Pista bácsi nagyszerű ember. Azt hiszem, Pesten él.” Az utolsó mondat szinte felvillanyozott. Hát még él? Bevallom, azt hittem, már feljebb költözött, ugyanis 87 éves volt akkor. Pestre érve azonnal átnéztem a telefonkönyvet, találtam 4 vagy 5 Bárány Istvánt és a 2. Pista bácsi volt. Az Attila úton élt, hangjából érződött, örült nekem és meghívott magához, 1995. január 31-re. Elmentem. Fantasztikus élmény volt. 3 órát beszélt az egri úszósportról, a húszas éves Magyarországáról, a nagy ellenfelekről (Arne Borg, Weissmüller), a nagy úszótársakról (a Bitskey testvérekről, Aladárról nevezték el az új sportuszodát, Szigritz Gézáról), sőt még Goethétől is idézett fejből. Megbeszéltük, hogy 3 hét múlva újra jövök és akkor folytatjuk. Hívtam 3 hét múlva. A felesége vette fel. „Pista bácsi tegnap meghalt.” – hangzott a padlóra küldő mondat… A hangfelvételt odaadtam nekik. Utána pár hónappal nyílt az egri Sportmúzeum. Persze elmentem és leróttam kegyeletemet Pista bácsi hamvai előtt. Egy konkrét emlékem maradt: a könyv elejébe Pista bácsi írt egy mondatot. Azóta őrzöm…

Szólj hozzá!

Eger, egy bájos város

2010.03.04. 14:52 Mediacapa

Hosszú idő után jelentkezem. Sok élmény felhalmozódott az utóbbi hónapokban, vágjunk bele. Múlt héten párommal Egerben jártunk egy hosszú hétvégén. Némileg eltűnődtem, hogy ez a város, amely a középkorban és a kora újkorban jelentős helynek számított, valahogyan kimaradt a gazdasági vérkeringésből. Ám ez az előnye is egyben, ugyanis megőrizte kisvárosias báját (ezt csak pozitívan értem), elkerülte a vad iparosítás és az ezzel járó építészeti dúlás. Szeretem azokat a városokat, amelyek büszkék a múltjukra, tisztelik és nem feledik a hagyományokat. Ennek egyik jele Egerben a Sportmúzeum, ahol egy nagyszerű tárlat emlékeztet nemcsak az egri és Heves megyei, hanem a magyar sportsikerekre. Az egri származású Kemény Ferenc, a magyar olimpiai mozgalom alapítójának a tárgyi emlékeitől kezdve, az olimpiai formaruhákon és jelvényeken át Janics Natasa és Kovács Kati kajakjáig széles a kínálat. A múzeumért felelős hölgyön ugyan látszik, hogy az anyatejjel szívta magába a sportélményeket, de alapos vezetést tart, szívvel-lélekkel mesél.

Nagy kár, hogy az egri úszók emlékszobája nyárra lesz készen, így csak az emlékművét láttuk Bárány Istvánnak, az egri úszólegendának, aki először úszott Európában 1 percen belül 100 méter gyorson és Tarzan, azaz Johnny Weissmüller mögött 2. lett az 1928-as olimpián. Hozzá különös emlék köt. De erről majd legközelebbi bejegyzésemben…

Egerről még annyit, hogy érdemes bemenni a 2009 nyrára felújított Török Fürdőbe. Kissé borsos első hallásra a belépő 2500 Ft/2,5 óra, de megéri. Hangulatos, korhűen felújított medencék, kevés látogató, tisztaság, 8-9 medence. Sóval egy autentikus törökfürdő. És persze, aki Egerbe látogat, ne hagyja ki az Óriás-palacsintázót…  
 

Szólj hozzá!

Kerékpárutak Kőszeg környékén

2009.07.24. 23:08 Mediacapa

Egy hete Kőszegen és Sopronban voltam nyaralni a párommal. Örök optimistaként azt hittem, hogy a schengeni övezetbe lépéssel csökkentek a különbségek a két ország között, azonban be kellett látnom, hogy ez továbbra is hiú álom. Sajnos most nem az anyagiakra gondolok, hanem arra a részre, amihez csak némi szemfülesség és "ügyfélközponmtúság" kell. Hogy mire gondolok pontosan? Kőszegen arra vetemedtünk a kedvesemmel, hogy kikölcsönzünk 2 kerékpárt 1 napra és megjárjuk a Kőszeg-Rechnitz (Rohonc - ez már Ausztria) utat oda-vissza- A papír szerint csodálatos kerékpárút vezet a Natúrparkon keresztül. 

Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor a kőszegi kerékpárkölcsönzőhöz értünk. Fogalmunk sem volt az árakról, de nagyon meglepődtünk, hogy 1 bringát egy napra (illetve másfélre, mert másnap délig elég volt visszahozni) 1000, azaz ezer forintért megkaptunk. 

A meglepetések tovább folytaródtak, igaz, már kellemetlen éllel. A Kőszeg és a határ közti kerékpárút inkább hasonlított egy gyalogos teljesítménytúrára, mint bringázásra. Helyenként fél méternyi szűk erdei úton araszoltunk gyalog csalánok között és nem 100-200 métert, hanem több kilométert. Egyszerűen nem akartuk elhinni, hogy ennyire meg lehet szívatni az embert, főleg, hogy az út egy része méhkaptárok mellett vezetett el....

Visszafelé már a rendes országúton jöttünk a "kerékpárút" helyett, mondanom sem kell sokkal gyorsabban visszaértünk. A csattanó: Ausztriában a kerékpárút folytatásán már az első táblán kiírva láttuk, hogy a magyar szakasz egy része embert próbáló, erdei utakon keresztül vezet, így inkább az országút javasolt... Hát, kérem, ez a különbség a két ország között. 

Ennek ellenére Kőszeg és környéke CSODÁLATOS, mindenkinek ajánlom, de az ilyen apróságokra nem árt figyelni...

Szólj hozzá!

Női fenék a pákozdi emlékművön

2009.07.06. 10:09 Mediacapa

A hétvégén egy baráti társasággal a Velencei-tónál jártunk és ellátogattunk a pákozdi csata emlékművéhez. Nem nagy, de egy nagyon korrekt múzeumot építettek arra a dombtetőre, ahol a magyar csapatok megverték Jellasich seregét. (annyit azért megjegyeznék, kicsit túlértékeltnek érzem ezt a csatát, ahol összesen 150-en haltak meg, bár bizonyára szimbolikus a jelentősége...)

Az igazi meglepetés nem a múzeumban ért, ahol Keleti György volt honvédelmi miniszter hangjához roppantul hasonló hangszínben és stílusban hallhattuk a csata szimulációját: egy terepasztalon pirossal a magyar, zölddel a horvát bán csapatainak részvételével.

Megkapóbb volt a múzeum előtti -korábban az összedőléssel fenyegető - emlékmű, amely hála az Új Magyarország Fejlesztési tervnek éppen felújítás alatt áll, a felállványozott részen pedig egy óriásplakát villant fel. A Magyar Honvéd nevű, számomra eddig ismeretlen újságot reklámozta egy "farmeres" női fenék. Úgy tűnik, Szekeres miniszter tudja, hogy mi kell a magyarnak még egy nemzeti emlékhelyen is. Nem tudom, hogy ezzel az újság példányszáma meredeken emelkedett volna, - ott jártunkkor rajtunk kívül hárman ténferegtek. Mindenesetre eléggé bizarr látványt nyújtott az óriásreklám…

1 komment

Címkék: turizmus történelem nyaralás emlékhely

süti beállítások módosítása