Hosszú idő után jelentkezem. Sok élmény felhalmozódott az utóbbi hónapokban, vágjunk bele. Múlt héten párommal Egerben jártunk egy hosszú hétvégén. Némileg eltűnődtem, hogy ez a város, amely a középkorban és a kora újkorban jelentős helynek számított, valahogyan kimaradt a gazdasági vérkeringésből. Ám ez az előnye is egyben, ugyanis megőrizte kisvárosias báját (ezt csak pozitívan értem), elkerülte a vad iparosítás és az ezzel járó építészeti dúlás. Szeretem azokat a városokat, amelyek büszkék a múltjukra, tisztelik és nem feledik a hagyományokat. Ennek egyik jele Egerben a Sportmúzeum, ahol egy nagyszerű tárlat emlékeztet nemcsak az egri és Heves megyei, hanem a magyar sportsikerekre. Az egri származású Kemény Ferenc, a magyar olimpiai mozgalom alapítójának a tárgyi emlékeitől kezdve, az olimpiai formaruhákon és jelvényeken át Janics Natasa és Kovács Kati kajakjáig széles a kínálat. A múzeumért felelős hölgyön ugyan látszik, hogy az anyatejjel szívta magába a sportélményeket, de alapos vezetést tart, szívvel-lélekkel mesél.
Nagy kár, hogy az egri úszók emlékszobája nyárra lesz készen, így csak az emlékművét láttuk Bárány Istvánnak, az egri úszólegendának, aki először úszott Európában 1 percen belül 100 méter gyorson és Tarzan, azaz Johnny Weissmüller mögött 2. lett az 1928-as olimpián. Hozzá különös emlék köt. De erről majd legközelebbi bejegyzésemben…
Egerről még annyit, hogy érdemes bemenni a 2009 nyrára felújított Török Fürdőbe. Kissé borsos első hallásra a belépő 2500 Ft/2,5 óra, de megéri. Hangulatos, korhűen felújított medencék, kevés látogató, tisztaság, 8-9 medence. Sóval egy autentikus törökfürdő. És persze, aki Egerbe látogat, ne hagyja ki az Óriás-palacsintázót…
